A gyász – röviden egy összetett folyamatról
Nehéz feladat röviden összefoglalni a főbb tudnivalókat a gyászról: egy mindenki számára teljesen egyedi, személyes jelenség, ami azt is jelenti, hogy tehetünk róla olyan általános kijelentéseket, amelyeket bárki maradéktalanul elfogadhat. Mégis jogos az igény, hogy valamilyen módon értelmezzük, és legyen olyan információink róla, amelyek kapaszkodót jelenthetnek. Ebben a cikkben arra törekszünk, hogy segítsünk ezt a tudást megalapozni.
A veszteségek elkerülhetetlenek, mindannyian találkozunk velük valamilyen formában. Hasonlóan általános emberi tapasztalat, mint a születés vagy a halál, és gyász esetén életünk ezen eseményei egy ponton fonódnak össze: szembesülünk életünk határhelyzeti jellegével, amivel muszáj megküzdenünk.
Szakmai szempontok
A gyászról alkotott szakmai fogalommeghatározások nem egységesek és a folyamat lefolyása sem általánosan leírható olyan formában, hogy az mindenkire igaz legyen, inkább reakciókról lehet beszélni, amelyek megjelenhetnek a gyász során. Sokan arról számolnak be, hogy egy érzelmi hullámvasutat tapasztalnak meg, és úgy érzik, hogy sorrendet nélkülözve kavarognak azok között a fázisok között, amelyeket a különböző elméletek megneveznek a feldolgozás folyamatában. Ezért is muszáj hangsúlyozni, hogy nem szabad ezekhez a modellekhez mérnünk és igazítanunk a saját helyzetünket: nincs tipikus veszteség, ezért nincs tipikus reakció sem. Az érzelmi izoláció jellemzi a gyászt, egyfajta befelé fordulás. Bizonyos szempontból a gyászoló közelebb lehet az elhunythoz, mint az élőkhöz. Ez a helyzet kivonhatja a gyászolót a jelenből.
Vannak, akik azt mondják, “a gyász lényege a veszteség, a bánat”, van, aki annak határhelyzeti jelentőségét ragadja meg, ami megváltoztathat, de meg is törhet bennünket. Fel lehet fogni “végérvényesen frusztrált szeretetként”, vagy “a lelki folyamatok krízisének lezajlásaként, és megoldási útjaként”.
A feldolgozás útjai
A gyász természetes reakciónk az érzelmi veszteségre. Krízisként jelentkezik, amelyben kénytelenek vagyunk szembenézni egy olyan helyzettel, amit sem elkerülni, sem átmenetileg megoldani nem tudunk, ezért a gyászoló ember szembekerül azzal a kérdéssel, hogy milyen lehetőségei vannak a megküzdésre. Lehet, hogy a korábbi megküzdési stratégiák nem működnek, de jó esetben korábbi, veszteségekkel kapcsolatos tapasztalataink átsegítenek bennünket a nehézségeken. A feldolgozás folyamatát meghatározhatja a személyiségünk, a megküzdési mintáink, transzgenerációs örökségünk, más, párhuzamosan zajló kríziseink, emberi kapcsolataink. Ezért is fontos a megtartó környezet, a családunk és barátaink szerepe, illetve az öngondoskodás, saját igényeink és szükségleteink felismerése.
Elakadások
A veszteségfeldolgozás folyamatában előfordulnak elakadások. Előfordulhat, hogy ilyen esetben a reakciók teljes hiányát láthatjuk: a gyászoló ilyenkor úgy éli tovább az életét, mintha semmi sem történt volna. A folyamat elhúzódhat hosszú évekig, akár évtizedekig, ilyenkor is valamilyen elakadás lehet a háttérben. A gyász szokatlanul erősen is megjelenhet, nem pusztán szélsőségesen, hanem valóban extrém módon. A testi, lelki tünetek is megvalósulhatnak az átlagostól nagyon eltérően. Elakadás jele lehet a jövővel kapcsolatos állandó aggodalom, a kapcsolatok nagyfokú kerülése, az érzelemszabályozás képességének nagymértékű csökkenése. Az elakadás hatására akár kialakulhatnak lelki és testi betegségek is. Amennyiben felmerül bennünk, hogy a saját feldolgozási folyamatunkban valamilyen zavar van jelen, kérjük olyan szakember segítségét a felismerésben, aki megfelelően képzett a gyász és a veszteségek területén.
