A gyermekek gyásza – életkori jellegzetességek a korai kamaszkorig
A gyermek halálképe az életkorával folyamatosan változik. A különböző korú gyermekek gyásza más és más reakciókat mutathat a gyász kapcsán is: az egyéni reakciókat meghatározza a gyermek személyisége, szociális érettsége, családi háttere, tapasztalatainak előzményei, a halál körülményei, és az elhunyttal kapcsolatos viszony jellege. Éppen ezért a leírtak nem általános érvényűek és merevek, inkább támpontok a tájékozódáshoz, hogy megértsük a gyermek-gyász viszonyt.
Kisgyermekek és a gyász
A kisgyermekek gondolkodása én-központú, így mindent az én szempontjából értelmez, ezért kialakulhatnak téves értelmezések is az eseményekkel kapcsolatban. Amennyiben a szülő betegségéről, vagy haláláról van szó, a központi kérdés az én és a szülő kapcsolata. Fontos a kommunikáció, aminek viszont az életkor miatt megvannak korlátai. A kisgyermek azt hiszi, hogy mások ismerik a gondolatait, de a verbális kifejezés sem teljes értékű, így a nonverbális kommunikáció nagyon fontos.
A kisgyermek számára még nehezen értelmezhető, de ennek ellenére sokat foglalkoznak a halállal, még ha ez a felnőttek számára nem is érzékelhető. Ekkor még nem a félelem a jellemző, inkább a kíváncsiság, de kérdéseket általában nem tesznek fel a felnőtteknek. A távollét ténye az, ami szorongást válthat ki a gyermekben. A szülők intenzív érzelmi reakciói rémületet okozhatnak a gyermekben, így ezeket ebben a korban lehetőség szerint kerülni kell.
Érzelmi reakcióikra a rövid szakaszok jellemzőek: rövid sírás után elmerülhet a játékban, közömbösnek tűnhet, ilyenkor az lehet a háttérben, hogy nem érti még, hogy mi történt. Ezekben az esetekben úgy tűnhet, hogy a gyermeket nem érintette a veszteség, de nem erről van szó, fontos tudni, hogy az ő is fájdalmat él meg.
Magatartásuk megváltozhat, visszatérhetnek korábban már elhagyott viselkedések, megjelenhetnek új mintázatok is. Testi tünetek jelentkezhetnek, felerősödhet az igény a szülővel való együttalvásra.
Óvodás gyermekek gyásza
Erre az életkorra már változott a gyermekek gondolkodása, ok-okozati összefüggéseket keresnek a történések mögött, így a betegségek és a halál mögött is. Gondolkodásuk azonban még gyermeki, mágikus, így azt hiszik, hogy a kimondott szavak, vagy a gondolatok közvetlenül megtörténő eseményeket eredményeznek. Az is előfordulhat, hogy két eseményt összekapcsolnak, egyiket a másikból eredőnek tekintenek. Azzal együtt, hogy az események mögött a saját szerepét keresi, jellemző, hogy megjelenik az önvád, ami nem feltétlenül jut a szülő tudomására, mert a gyermeknek szégyenérzete lehet emiatt, titkolja gondolatait, legfeljebb a társaival beszéli meg ezeket, akik viszont még nem tudnak támaszt nyújtani neki ebben a helyzetben.
A gyermekkel a helyzetről őszintén kell beszélgetni, de az intenzív érzelmi reakciók továbbra is kerülendők, ezeket a gyermek úgy értelmezi, hogy ő ezeknek az okozója.
A veszteség véglegességének elfogadása még sokáig elhúzódik, akár hónapokig eltarthat, ezzel együtt fokozatosan szomorúbbá válik a gyermek. Viselkedése megváltozhat, vigasztalhat másokat, alvászavarok jelentkezhetnek, felvehetik az elvesztett szülő viselkedését. Aggódás figyelhető meg mások és a saját egészsége miatt, fél attól, hogy másokat is elveszít.
7-9 éves gyermekek gyásza
A halálhoz ekkor a mozdulatlanságot és a csukott szemet társítják kritériumként, a véglegességét még nem értik meg. Értelmezhetik azonban fokozatos jelenségként is: lehet kicsit, nagyon és teljesen meghalni. A halott a képzeletben tovább él, eszik, iszik, sír, érez.
Kisiskolás korban megjelenhet a halál valamilyen formában történő megszemélyesítése, majd 9-10 éves korban alakulhat ki a reálisabb felfogás, és itt már szétválik a test és lélek sorsáról való gondolkodás. A halál oka helyett gyakran annak célját keresik, morálisan, személyesen próbálnak kapcsolódni hozzá.
Egyre erősebb a kortárscsoport befolyása a gyermekre, így ebben a helyzetben sem pusztán a családi hatások érvényesülnek. A pedagógus szerepe fontos, ő az aki referenciapontként meghatározó, de előfordulhatnak már csúfolódások, kirekesztés is a gyerekek között.
Ebben a korban a halált megelőző időszak válik a leginkább megterhelővé, még akkor is, ha a család próbálja rejtegetni a helyzetet, vagy kimondottan tabuvá válik. A gyermek megérzi a helyzet súlyát, rájön arra, hogy mi zajlik a háttérben.
A halál bekövetkezte után általában ebben az életkorban nyíltan kommunikálnak, kérdéseket tesznek fel, foglalkoztatja őket, hogy mi történik az elhunyttal. Gyakoriak lehetnek az alvászavarok, rémálmok, előfordulhat agresszív viselkedés. Ha a gyermek nem volt bevonva a búcsúzásba, bizalmatlansága, haragja a szülő ellen is fordulhat.
10-11 éves gyermekek gyásza
A gyermek gondolkodása racionálisabb irányba változik, ami segíti őket ebben a nehéz helyzetben is. Ez abban is tükröződik, hogy bár itt is megjelenhet az önvád, de a gyermek viszonylag hamar tőle független, racionális magyarázatot talál a tragédiára.
Nagyob bennük az igény az információkra, akár a családtól, akár a beteggel foglalkozó szakemberektől. Jobban azonosulnak a beteggel, főleg ha azonos nemű szülőről van szó, így a gondozásában is szívesebben részt vesznek.
Az érzelmeket visszafogottabban fejezik, mint korábban. Ettől közömbösnek is tűnhetnek, ami nem igaz, ez csak egy védekező stratégia, amivel az kerülik el, hogy félelmeikről, érzéseikről beszélniük kelljen.
Jobban zavarhatják ebben a korban a gyerekeket a halált megelőző testi tünetek. A gyermek már a halál előtt gyászolni kezdhet, tudomásul veszi a helyzetet. Szomorúság helyett magatartászavarok, düh, agresszió léphet fel, az iskolai teljesítmény visszeshet, vagy akár ki is emelkedhet, mint “ajándék” a betegnek.
Testi panaszok megjelenhetnek, de nem tartósak. Fontos az iskolai közösség szerepe is, és ennek a kapcsán elondható, hogy a gyerekek sokszor megválasztják a gyászolás helyét: Lehetséges, hogy az iskolában nem mutatják meg ezt a részüket, hanem csak otthon élik meg a veszteséget.
A haláleset után
Amennyiben nem kerülnek bevonásra a betegség alatt, a halál után bizalomvesztés léphet fel a szülővel szemben. Időt igényelnek ahhoz, hogy felkészüljenek a szülő halálára, így megtörténhet, hogy már csak későn tudják meg az igazságot a közelgő halálról.
Érzelmeiket nehezebben fejezik ki, ez megnehezíti a gyász időszakát is. Igényelhetik az egyedüllétet, de a temetésen való részvételre van igényük.
Az iskolai teljesítmény csökkenése általában rövid ideig tart, néhány hónapon belül rendeződik. Erős az elhunyt szülővel való azonosulás, ami a szokások, érdeklődés átvételében is megnyilvánulhat. A családi élet megváltozása is magával hozhat olyan feladatokat, melyek egy része akár teherré is válhat a gyermek számára.
A család átalakulása egy elvesztett szülő esetén új nevelési helyzeteket is hozhat a szülőnek. A határok feszegetése, és az emiatt fellépő konfliktusok miatt az új rendszer kialakulása sokszor nem zökkenőmentes.
Magatartászavarok a haláleset után is jellemzőek, normális gyászreakció a düh, ami akár verekedésben is megnyilvánulhat, nehéz lehet fegyelmezni őket, rendetlenebbé válhatnak. Ezek hátterében elfojtott érzelmi reakciók állhatnak. Ez inkább a fiúkra jellemzőbb, a lányok esetében önbecsülésük lehet alacsonyabb szinten, és okolhatják magukat az elvesztett szülő halála miatt. Az ő esetükben is felléphet düh, és aggódás is mások, vagy a saját egészségük miatt.
Igazságtalannak érezhetik helyzetüket, azt, hogy a tragédia éppen velük történt meg. Egyedül érezhetik magukat problémáikkal, érzelmeikkel, melyek kifejezése nehezebb ebben az életkorban. “Párbeszédet” folytathatnak az elhunyttal, neki panaszolhatják el nehézségeiket. Vallásos gyermekek esetében megerődödhet az érdeklődés a túlvilág irányába, ebben is kereshetnek erőforrásokat, vigaszt.
A gyermekek gyászának feldolgozása minden életkorban különböző kihívásokkal jár, de az adott korosztály számára megfelelő kommunikációval és támogatással segíthetjük őket.